Sokak fejében él az a tévhit, hogy az őskori emberek szinte csak húst ettek.
Valakik ezen annyira felháborodtak, hogy azt hangoztatják, hogy szinte csak növényeket ettek. Az igazság az, hogy mindkét állítás téves. Azt is fontos megemlíteni, hogy a hidegebb területeken, ahol kevés volt a növényzet a hús és a zsír dominált, míg a trópusi vidékeken az étrend nagyobb része növényekből és kisebb állatokból származott. Ettől függetlenül az ember mindig mindenevő volt, ezt bizonyítja a fogazatunk és az átlagos társadalom étrendje a történelem során. Az ősemberek is mindenevők voltak, és bár az valószínű hogy nem ettek mindennap mamutokat, de ez is gyakori táplálékuk volt. Például ha egyetlen mamutot elejtettek, utána a hús tartósítva hetekig vagy egy hónapig a mindennapi étkezés része volt, akkor az étrend szempontjából valóban gyakori ételnek számított, még ha maga a vadászat ritkább esemény is volt. Bár ez a több hét vagy hónap akkor volt igaz főleg, ha a mamut nagy termetű volt, vagy a törzs volt kisebb. Emellett kisebb állatokat, vagy egyéb állati eredetű ételekkel is táplálkoztak.
Valakik ezen annyira felháborodtak, hogy azt hangoztatják, hogy szinte csak növényeket ettek. Az igazság az, hogy mindkét állítás téves. Azt is fontos megemlíteni, hogy a hidegebb területeken, ahol kevés volt a növényzet a hús és a zsír dominált, míg a trópusi vidékeken az étrend nagyobb része növényekből és kisebb állatokból származott. Ettől függetlenül az ember mindig mindenevő volt, ezt bizonyítja a fogazatunk és az átlagos társadalom étrendje a történelem során. Az ősemberek is mindenevők voltak, és bár az valószínű hogy nem ettek mindennap mamutokat, de ez is gyakori táplálékuk volt. Például ha egyetlen mamutot elejtettek, utána a hús tartósítva hetekig vagy egy hónapig a mindennapi étkezés része volt, akkor az étrend szempontjából valóban gyakori ételnek számított, még ha maga a vadászat ritkább esemény is volt. Bár ez a több hét vagy hónap akkor volt igaz főleg, ha a mamut nagy termetű volt, vagy a törzs volt kisebb. Emellett kisebb állatokat, vagy egyéb állati eredetű ételekkel is táplálkoztak.
Ha érdekel a történelem, a vadászat, az őskor, a gasztronómia, a nagy sikerek, az ősemberek vagy a nagyon érdekes témák, akkor olvasd végig ezt a cikket!
Kezdjük azzal, hogy a vadászó ősemberek szinte mindig férfiak voltak. Bár nők is vadászhattak, de a férfi vadászok voltak többen. Ez egyszerre volt kötelesség, és néha élvezet és közösségi vagy rituális élmény, még ha veszélyes is volt. A fő célok általánosan a nagyvadak voltak, mint például a mamutokat, szarvasokat, őzeket, gyapjas orrszarvúkat, bölényeket sokszor szakadékokba kergették ahova az állatok beleestek, szörnyet haltak és az őskori vadászoknak csak össze kellett szedniük a maradványokat.
Ha elejtettek egy növényevő állatot, ha rászorultak, akkor sokan a gyomrában lévő, félig megemésztett növényi pépet is megették. Bár ezt még néha az ősemberek sem látták gusztusosnak. Ritkább, de létező szokás volt az is, hogy növényekkel lefedett gödrökbe terelték a célpontot jelentő állatokat. Valamikor puszta erővel harcoltak, ami nagyon veszélyes tevékenység volt. Sok ősember nagy csoportban, taktikázva megtámadott egy vadat, üldözte amíg az állat kimerült, és lándzsákkal döfködték, vagy ami ezért ennél kevésbé volt vakmerő, az hogy esetleg kövekkel és dárdákkal dobálták.
Amikor a vadászok végeztek az élelemszerzéssel, általában pihentek vagy barlangrajzokat készítettek, elmesélték társaiknak a vadászatot különféle jelekkel, kezdetleges nyelvekkel, hangokkal vagy mutogatással. Esetleg köveket vagy sziklákat hordtak a barlangbejáratokhoz a vadállatok ellen. Emellett új eszközöket pattintottak, és javították a meglévő fegyvereiket a következő vadászatra. Zenével, például csontokkal, dobolással és tánccal ünnepelték meg a sikeres vadászatot, vagy éppen ettek, aludtak vagy esetleg húst szárítottak. A világ legősibb hangszerei, például a kezdetleges furulyák, sokszor pont azokból a csontokból készültek, amelyeket a vadászat során ejtettek el. Némelyek nem nagyvadakra vadásztak, hanem kisállatokra, például nyulakra, pockokra, különböző madarakra, és halakra. Voltak olyan ősemberek is, akik halakat vadásztak, madártojást, mézet és mocsári rovarokat is gyűjtöttek.
Akik egyáltalán nem vadásztak, azok vagy nem tudtak vagy akartak, például az idősek, gyengék, betegesek, az intelligensebbek, kevésbé erőszakosak, és a nők és meg a gyerekek, vadon termő bogyókat, gyökereket, gumókat, magvakat, gombákat, zuzmókat, korabeli vadgyümölcsöket és vadzöldségeket gyűjtöttek, mivel az emberek akkor is mindenevők voltak, és akkor még nem nemesítették a növényeket.
Aki nem élelmet szerzett, az ott maradt a barlangban vagy ritkán a sátorban, esetleg a természetben. Ők eszközöket készítettek, sütögettek, tárgyakat készítettek, rituálékat végeztek, vagy amikor már találtak akkor vigyáztak a tűzre, védték a lakóhelyeket, rendszerezték és tartósították a talált élelmeket. Biztonságosabb volt a barlangban lakni, mint kint a sátrakban vagy táborokban. A barlang hasznos volt alvásra is, mert bent hűvös volt, és általában volt elég hely sok embernek is.
És térjünk ki kicsit az ivás felé is. A legfontosabb italuk a mindennapi víz volt. Az ősemberek általában vízlelőhelyek közelében vertek tanyát, hiszen edények hiányában kezdetben nem tudták tárolni vagy szállítani a vizet. Az Őskor végén már voltak edények, de akkor is elsősorban vizet ittak. A bogyók, vadgyümölcsök rágásakor és préselésekor keletkező nedveket is elfogyasztották. Rendszeres, tudatos alkoholos italokat nem készítettek még, és tehenet sem fejtek. Előfordult, hogy a természetben erjedt, alkoholtartalmú gyümölcsöket ettek meg, ami alkoholra jellemző vidám vagy furcsa bódulatot okozhatott nekik. Köszönöm, hogy végigolvastad!
